Foltokat festett az élet a kezére,
sors ujja festékbe mártotta ecsetét.
Munka árnyalatát kente a hegyére,
lelkébe satírozta szeretet erejét.
Ezernyi foltocskán – bütykös kézfején,
álmai pasztellje megpihen remegve.
Szerető karjait kinyújtja énfelém.
Csókolom kezeit – fejemet leszegve.