Verseskonyv-versek

Szerző: Válóczy Szilvia

Rózsák mögött

Rózsák mögé rejtem arcomat… A félelem most kevés, már messze hagytam körbejárt utamat, s gondolatban zöld gyepen lépkedem. Fölötte a Menny… Ó én Istenem… Szabad-e így? Kétség morzsolja lelkem… Félek, elveszítelek! Mi rajtam múlik, múlhat Rajtad is. Az önzetlenség úgyis karjaidba visz, ahányszor engeded. S Te hagyod-e...

Tovább...

Édes gyermekem

Sötétkék ég aljánrózsaszín fénynyalábszikrázva tekint át,S messzi fellegbenkacéran, merészenbúcsúzik pá-pá-t.Csöppnyi két tenyérhadonászik, s összeér.integet a mának.Apró kicsi ded,nevetgél, gőgicsél,halandzsát magának.Bágyadt arcocska,mint nyugvó napocska,lehunyja kis szemét.Csendes szusszanással...

Tovább...

Anyám

Anyám… Illatodba rejtezem, Messzeséget körbeszelő, Féltőn gondoskodó, Végtelen szeretetedbe, Hol megnyugszom, Ha bánatom gyúl… S lelkedben pihenve, Fájdalmam fakul. Anyám… Rózsák nyílnak Minden lépted után. Minden lázongás, Mi úgy öl, némán, Szerteszóródik… Az öreg parkettán… S Te finoman simogatsz, Halk...

Tovább...

Bűn

Ember, széppé tett az Isten, s te alkonyatkor cinkossá váltál a sötétség előtt, hazádban, és csatádban hagytad fölényes időd, s a kínt, mi rabláncra késztetett, mert elhagytad Istened földi javaidért. De jaj neked, mikor a lét játszadozva töri szét esengő álmaid, s nem lesznek vágyaid, mit gyermekidnek adnál, mert te sem...

Tovább...
  • 1
  • 2

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 37 látogató.

Kövess minket