Verseskonyv-versek

Szerző: Horváth Piroska

Tinédzserkorom óta írok verseket! Általuk nyílok meg, mint egy rózsa! Ez egy másik világ, egy másik dimenzió! Az írás megerősít, felemel és egyben megnyugtat! Szeretettel üdvözlöm a kedves Látogatóimat és köszönöm szépen a figyelmet!

Utcazenész

Fedetlen színpadon köszönti a hajnal, pengeszélnek éle megsebzi az arcát, érzi még a tempót, táncot rop a faggyal, ritmust jár a lába, elharapja ajkát, fájdalmas ütemre kordul meg a gyomra, szívébe fúródik életnek szilánkja, ócska kalapjába hulló reménymorzsa, tegnap csalódását gyűri nejlonzsákba, gondolatainak...

Tovább...
 
   

Május-selyemben

Izzó pipacsok skarlát-mezején ujjaimat kulcsolom keresztbe, menny-nyugalomban Isten tenyerén aranyfénysugár csillan szemembe, vérvörös pírban hajlik a hajnal, harmatcseppekből nagyot kortyolok, bíborsziromban szálló sóhajjal magasztosat, angyalit gondolok, mosolyrózsa nyílt fehér arcomra, csábos gödröcske –...

Tovább...
 
   

Lábujjhegyen

Puha talpacskákon hosszú útját rója, szöszke angyalhaja száll a kósza széllel, féltő mozdulattal édesanyja óvja, mert a végtelenbe magasságot kémlel, nyálas cukordarab ruhácska zsebében szöszöcskéhez tapad, úgy várja a sorsát, míg az apró gyermek kószál a mesében, minden nagy titokba beleüti orrát, maszatos arcocskán...

Tovább...
 
   

Óperencián

Leszel te… …Kristályvíz szomjamnak, tükör és hasonmás, múzsa a tollamnak – gyermeteg rajongás, virágszál – törékeny, illatod bódító, egy korhadt fa tövében – százszorszép-gyógyító, jéghegy csúcsa felett elkóborolt lélek, griffmadár – szárny-szegett – búcsút int a...

Tovább...
 
   

Embergyöngyök

Istenkönnye földre cseppent, jövőgyöngye szerte reppent, szivárványszín fénylő gömbök, Jóisten-csíny – embergyöngyök, öröklétet hord az asszony, gödröcskéket rózsás arcon, gőgicsélő angyalsereg, fényszemlélő kristályszemek, tarka vágyak, mesék között, kristályvárak fénye fölött, csöppnyi...

Tovább...
 
   

Felnőttkorod küszöbén…

Dorinának Tejszín fodrok alól pislogtál éberen, csillagok ragyogtak szemed bogarában, asszonylétem virult – éreztem, létezem… …édesen gügyögtél Isten kosarában, ezüst holdkaréjban ringatózott testem, lágy angyalhajadban pihentettem arcom, minden rezzenésed áhítattal lestem, tudtam, boldogságom...

Tovább...

Csillogó gyöngyszem

Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében, rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán, ezt a pillanatot semmiért nem adnám, kés éle megállt a ropogós kenyérben, melléálltam, néztem – egyre apróbb, szentem, karcsúsodott a friss cipócska kezében, ő mondta és mondta – elhalkult beszédem, csak álltam ott némán,...

Tovább...

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 22 látogató.

Kövess minket