Verseskonyv-versek

Szerző: Kristófné Vidók Margit

A mi dalunk

Fülembe dalol a szél egy dallamot, hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk. Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon, valcert jár a tavasz, de mi – siratunk. Az ifjúi érzelmek szilaj tánca egyszer majd szelíd öleléssé válik, a felejthetetlen románc virága átölel, elringat, már nem szikrázik. Páros ütemre dobban most a szívünk,...

Tovább...

Alkonyat

Karmazsin ruháját ölti az alkony, a lemenő nap még visszapillantott, remegő páraként száll fel a sóhaj, betakar az éj puha takaróval. Gyöngykönnyek peregnek égi lajtorján, lelkünk kitárul varázsos éjszakán, gyógyító balzsam, virágok illata, pislogva jő az ég első csillaga. Néha megrebben egy-egy alvó madár, álmában...

Tovább...

Te csak hívj!

Te csak hívj, ha szomorú vagy, ha többé élni sincs kedved, és nevetés ajkadra fagy, szíved fájdalomtól szenved. Változást nem ígérhetek, de mindig melletted leszek, hóviharban, szélben, fagyban, a simogató tavaszban. Régi érzés már elhamvadt, barátként mégis maradtam, ha a betegség ágyba dönt, hívj engem, és én ott leszek....

Tovább...

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 8 látogató.

Kövess minket