Verseskonyv-versek

Szerző: Kiss Gyula

Szeretet

Madárcsicsergés a reggeli órán, harmatcseppek a tündéri rózsán. Fennen ragyog a Nap, s útra kél, az alant elterülő látványtól elalél.   Virágok pompáznak mindenütt, a méhek seregének a mindenük. Ébred a Szeretet, s útjára indul, ábránd világja rögvest letisztul.   Tudja ki érdemli meg mit adhat, s kitől milyen...

Tovább...
 
   

A sötétségen át

A sötétségen át   Belepi a Sötét a szívet, lelket, ármánya gonosz talajra lelhet. Terméketlen, mocskos talajra, melyet az igaz sosem zavarja.   Elferdít mindent mit csak lát, beszennyez virágot, fűt és fát. Hangosan kacag sikere láttán, hisz nem más Ő, mint a Sátán.   Lélek nélküli világot szeretne, mindenki...

Tovább...
 
   

Ígéret

Az Ígéret felkelt egy napon. E nap mit hoz össze vajon? Be kellene tartani valamit? Esetleg éltetni még valakit?   Gondolkodott, s megrémült, az erőlködéstől megkékült. Az adott szó fontos számára, a betartása nem válik kárára.   Ígérgetni a buta is tud. Tudja. Erejéből jelenleg ennyire futja. Sokszor akadályozzák...

Tovább...
 
   

Pletyka

A Pletyka zűrzavarban született, a józan ész semmit sem tehetett. Nőtt és terjedt mint egy járvány, magasan szállt szellők szárnyán.   Hazugságokat szórt mindenfelé, de sohasem állt ki az igazság elé. Félt, hogy lebuktatja saját magát, mások által hangoztatta a szavát.   Sunyin lapult a bokrok tövében, rejtve maradt...

Tovább...
 
   

Lélektelen lélek

  Lélektelen lélek szárnyal tova, alkalmanként be is néz ide-oda. Megfelelő alanyra vár, ám hiába, kikiáltja gondját-baját a világba.   Belefáradt a keresésbe, s már unja, lassacskán fáradt szemeit lehunyja. Nem hiszi, hogy nem talált senkit, kinek átadná a benne rejlő semmit.   Látja az emberi faj nem való másra,...

Tovább...
 
   

Vágyak útja

  Nyugodt percek, s vidám órák, a Vágyak a hosszú utakat róják. Megbotlanak olykor és leülnek, ám hamar újfent nekifeszülnek.   Nem hagyják lerázni magukat, messziről hallatják a szavukat. Hangjukat viszi a szél az éjben, úsznak a borban, sörben, kéjben.   Egyszer célhoz érnek, remélik, komolyan hiszik, hogy...

Tovább...

Tiszta szív

  Feszült napok, rosszindulat árja, az emberi gonosznak nincs párja. Figyelő szemek és bántó szavak, elszállnak a semmibe a lelki javak.   Vihar támad feltételezés nyomán, harag, s gyűlölet szítódik az okán. Életre kél az eddig lapuló kétely, pusztítja a bizalmat, mint a métely.   Keringő pletykák, mézes mérgek,...

Tovább...

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 10 látogató.

Kövess minket