Verseskonyv-versek

Szerző: Rebarbara

Kolozsvári Olga Barbara vagyok, Pécsen születtem 1975- ben, azóta is itt élek kisfiammal és a kedvesemmel. Rebarbara néven publikálom műveimet, ezt az álnevet a második nevem ihlette. Mindig szerettem a költészetet, hobbi szinten űzöm, csűröm, csavarom a szót. Örömet okoz, ha a verseimmel kedveskedhetek barátaimnak, szüleimnek, testvéremnek és a kedves olvasóimnak. Kellemes időtöltést kívánok mindenkinek! Köszönöm, hogy elolvastad.

Mohóság

Tortát sütöttem, adhatok egy darabot? Köszönöm, de én egy egész tortát akarok! Kedves, miért kérnéd mindent, ha egy szelet is már az egekbe repíthet? Belekóstolsz, ízét ízlelgeted, édes mámor járja át tested, lelked. Legközelebb mikor újra látlak, még egy szelettel megkínállak. S majd, mint kisgyermek az új játékára,...

Tovább...
 
   

Semmi

Sótlanul, vakon, némán süketen és bambán, álmatag hajó úszik az égen, megállt az idő a messzeségben. Minden kihalt, üres és színtelen, valamire vár a lét szüntelen. Az óra ketyegője romokban hever, ez a semmi megöl és leteper....

Tovább...
 
   

Sors elé azt

Sötét zugban éltem, magamat hamar kint találtam. Látásom elvakult, fáztam és dühödten ordibáltam. Rideg kéz markolt, ki örökre száműzött barlangomból, üvöltöttem én nem kérek e kegyetlen világból. Megnyugvást testmeleg két ölelő karban leltem, szívdobogását hallottam s bársony simogatta lelkem. Tágra nyílt...

Tovább...
 
   

Éj ura

  Feneketlen dézsájából fekete kormot hint alá, milliárdnyi aranyló szembogár kacsingat reá. Sötét fátyla megadásra kényszeríti a tájat, szemlesütve engedelmeskednek  óhajának.   Mind, ki eddig jött s ment, talpon volt, ott ahol lármás víg harsona szólt, elhalkul már a dübörgő zajos zene, nyüzsgő életnek immáron...

Tovább...
 
   

Huncutka

  Sugárka meleg keze cirógatja arcom, huncut szeme rám ragyog és én hagyom. Játszani szeretne, testem csiklandozza, puha csókot lehet szemhéjamra.   Átsuhan felettem, ébreszti az alvót, lágyan húzza le rólam a takarót. Siklik, hangtalanul suhan tova, pajkos bájjal, édesen kanyarogva.   Dallamos kacaja kecsesen ível, kórusban...

Tovább...
 
   

Gyermekem

Milyen elragadó, tündéri e gyermek, gagyogó nyelve még ismerte a csendet. Mára már elért abba a kiskamasz korba, szárnyát bontogatja és csicsergőjét be nem fogja.   Mint a színpompás piros alma, mely a fájáról soha le nem szakadna, Úgy csüng szavaimon, szeme nyitva, ám úgy tesz, mint aki nem hallja.   Mégis Ő szívem legtündöklőbb...

Tovább...

Álom

  Zuhantam a mélybe, az üres nagy semmibe, aztán fel az égre, onnan is egyre messzebbre. Megérkezett, kire mindig is vágytam, zafír szemén keresztül a szívébe láttam.   Lüktető motorját a szeretet hajtja, bántó szó ajkát soha el nem hagyja. Ő életem támpillére, mentsvár, oltalom Nála nemesebb lény nincs kerek e világon.   Mint obeliszk,...

Tovább...
  • 1
  • 2

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 29 látogató.

Kövess minket