Verseskonyv-versek

Szerző: Berta Csaba

Rózsafa

Álmaimban messze jártam. Találtam egy rózsafát. Csodájára meg is álltam, Hogy beszívjam az illatát, Árnyékába belépve, Tudtam hogy már jártam ott, S megláttam egy öreg nénit, Ki éppen bölcsőt ringatott. Fájdalomtól megtört arca, De meg nem állt a két keze, Ráncai közt édes mosoly, S könnyes volt a két szeme. Egy kicsi...

Tovább...

Vén akác.

Üres már az utca. Csendes lett a ház. Az elnémuló játszótérre, egy öreg fa vigyáz. Idézd fel vén akác, azt a sok szép estét, Amelyen együtt láthattam, mind a három testvért. Alattad állva, a régi grundot látom, Erre a helyre, mindig vissza vágyom. Itt napfény volt mindig. Kacagás, és játék. De felnőttek a fák, hűvös lett,...

Tovább...

Tábortűz

Már nem pezseg véremben az a régi nóta. Hangszer nélküli zenészként élek azóta. Bódultan nézve, a napfelkeltét várom, Hogy ébren kerüljön a sok hazug álmom. Már lassabb lett szívem tomboló ritmusa, S fájón cseng fel olykor létemnek himnusza. A tábortűz mi egykor a szívemben állott, Szép lassan leégett. S hamuvá válott....

Tovább...

Benned élő lelkem

Gyönyöröd, felülmúlhatatlanul ragyogja be lelkem. Szereteteddel feküdtem, hiányoddal keltem. Szívem heves verésében, született egy dallam, Bármerre is sodor a szél, dúdolgatom halkan. Szállsz velem. Láthatatlan társként, vigasztalod  lelkem. Istenem mond mi lesz? Ha tovább egyedül kell mennem. Üres testben, halott szívvel,...

Tovább...

Tűzpiros rózsaszál.

Kinyíltál, ragyogtál, kiskertem virága. De emberek letéptek, s ítéltek halálra. Asztalom abrosza, szirmaid sírhelye, Méregzöld tövised, bosszúval van tele. Napnyugta hozta el, végleges álmodat, Szerelemért, gyönyörödért, lettél te áldozat. Szépséged megoldott sok apró tévedést, S álmodó szívekbe, hozott új...

Tovább...

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 38 látogató.

Kövess minket