Verseskonyv-versek

Szerző: Alkony/Zagyi G.Ilona

Megfestett tavasz

Új lendülettel festi a kék eget… trillák hangszínét, mely ott ring az ágon. Dúdolja, míg kezében fut az ecset. Feltörni készül… ami kell, hogy látsszon, s életre keljen élettelen vásznon. Ígéretként, mi a télből átvezet. Vigaszként csillan sarjadó fűszálon, melengetve a didergő lelkedet.  ...

Tovább...

Újrakezdtem

Nem elölről, újrakezdtem… volt térképem, kézzel rajzolt. Nem kidobtam, félretettem, mit egy gyerek jól átgondolt. Szín és vonal már életlen, mit valaha mélyre karcolt, felszín alá, buzgón, hévvel, vágy-vezette átéléssel… Villanások furcsa ködben… Honnan,hová, “minden áron”? Lidércálom...

Tovább...

Fák között…

Erősödnek neszek, zajok. Kiolvadt ér… duzzogás. Intenzív jel, mozdulatok… Dalt fakaszt a változás.   Álomból ébredő színek, lélegző, gyógyuló sebek… Széltáncot lejt vad-világ. Vágy-koreográfiát.   Ritmusa maga az élet, kutat túlélők után. Milliónyi lelt ígéret, kibomló, feslő...

Tovább...

Otthon…

Volt-nincs lábnyomok nedves konyhakövön, bűntelenné törölt foltok és pacák. Botlásaink a kopottas küszöbön. Vigasszal megtörő könnyes némaság. Légtérben lezárt szó és párnacsaták. Falak között álmok, színek halmaza. Elringatott hang… az otthon illata. Óvott védtelen… Ajtófélfán számok, szép...

Tovább...

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 13 látogató.

Kövess minket