Ma megint veled álmodtam,
S még szebb voltál álmomban,
Mint hét napoknak gyötrő során,
Ó, miért keltem fel ily korán.

Láttam arcod olyan tisztán,
Mintha már előttem állnál,
Szemednek kékségét is látván,
Tengert varázsoló látvány.

Akaratlan álmom halkan súgja,
Gondolatom még most sem tudja,
Miért marcangolsz mindig folyton,
Miért jössz elő, ha elalszom.

Amúgy jó érzéssel tölt, nem bánom,
Sőt esténként már alig várom,
Hogy veled újból találkozzam
Szerelmes színű álmomban.

(Barcs, 2001. január 15.)