Szelek szárnyán vágtat az óhaj,

ajkát ezerszer hagyja el a sóhaj.

Álomvilág övezi a hosszú útján,

sokat rágódik jelenén és múltján.

 

Szeretne szeretni, de olyan nehéz,

reméli a boldogság hozzá is benéz.

Félénk és gátlásos, egy igazi jellem,

nem téveszti meg a bűbáj és kellem.

 

Őszinte érzelmekre vágyik legbelül,

olyanokra miket igazán megbecsül.

A sors sohasem volt kíméletes vele,

szíve mégis igaz szeretettel van tele.