Vajon megéri a sebeket feltépni?
Vagy jobb lenne mindent feledni?
Nem tudom a választ még gondolkodom rajta,
Minden nap a fülembe cseng még a hangja,
Mikor azt mondta “Szeretlek és soha el nem feledlek”,
Ma meg már hiába kereslek,
Emlékek sokasságát hagyta maga után,
Amiket őrzök és lapjaim bután,
A rengetek emlék amit közösen megéltünk,
Hogy elválunk ettől sohasem féltünk,
Külön úton járunk te mással én egyedül,
Az arcod mindig a szemem elé kerül,
Gondoltam megírom hátha látni vagy hallani fogod,
És majd előtted is a filmünk le forog,
A közös percek és dolgok miket együtt csináltunk,
Mikor az éjszakába “szeretlek”-et kiáltunk..
Ez az utolsó levél tőlem neked,
Ezzel végleg el engedem a kezed.