Útra kelünk. Megyünk az Őszbe.
Vijjogva, sírva, kergetőzve.
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak.
Csattognak az új héja-szárnyak.
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk.
Valahol az Őszben megállunk.
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk;
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.