Az esti tenger álmodó borán
úgy ring a bárka mint a kormorán.

A parton állok. Szemem várva vár
egy mosolyt onnan, hol a bárka jár.

Kék árbocán, mely sápadt mint az ón
fürtös mimózák csüggnek hervadón.

Ruházatáról sejtem meg: ez ő.
Kezében leng a selyem legyező.

Egy rózsát ejtek el a víz felett,
amit a tenger erre-arra vet,

s talán, ha este fordul majd a szél:
a rózsaszál a kék bárkához ér.