Fehér gyertyákkal

parcellázom az éjszakát

s vágyaiddá lobbanok

sóhajom ravatalán

rejtély ez a láng

hol kő

hol fal

s ima

a suttogás.

Fekete – fehér

op-art lépcsők

sakk lépések

feléd

s Tőled

vissza

kőfalak útvesztőjében

ölelem magam

s így kartalanul

akaratlanságom is

Szürkületté fakul

a szakadó hó

s jég nyelvére fagynak

a szavak

cipőnk  nyomára

a halott mondatok

……… mert némaságod

zúduló lavina.