Dorinának

Tejszín fodrok alól pislogtál éberen,
csillagok ragyogtak szemed bogarában,
asszonylétem virult – éreztem, létezem…
…édesen gügyögtél Isten kosarában,

ezüst holdkaréjban ringatózott testem,
lágy angyalhajadban pihentettem arcom,
minden rezzenésed áhítattal lestem,
tudtam, boldogságom a kezemben tartom,

…megvarrtam ruhácskád – lyukakat foltoztam,
rögvest ragasztottam eltört játékszered,
úton el ne essél, csöpp kezedet fogtam,
mégis megbotlottál bekötöztem sebed,

egykor követelted tőlem a meséket,
most tündérszemeddel másként nézel énrám,
régen mondtad nekem – anya olvass, kérlek! –
értelek igazán, tovább megyek, némán,

nagyon rég néztél rám tág gyermekszemekkel –
mert azt a bizonyos küszöböt átlépted,
a szíveden ejtett, még sajgó hegekkel,
már érted, hogy sokszor nehéz lesz a lépted,

felnőtt dolgaidhoz olyan kevés lettem –
hogy rohan az idő, már utol sem érlek,
de valahol tudom, hogy így lenne rendben –
olyan szélsebesen elszálltak az évek,

mindig csöppnek látlak, apró tündérkének,
ezért mondom érvem ügybuzgón, hevesen –
rohansz énelőttem – én pedig csak nézlek,
más dimenzióba suhansz át sebesen,

szűk gyermekcipellőd felnőttre cserélted,
én melletted állok, mindig, mindenáron,
most már más szemszögből hallod a mesémet,
erősítlek téged, utadat megáldom…

…óceán hatalmát, hegyeknek erejét,
vadon bátorságát ruházom én terád,
elküldöm hozzád az angyalok seregét –
életed ösvényén vigyázzanak majd rád!

/Dorina lánykám 18. szülinapjára a legnagyobb anyai szeretettel!/