Lépteim fölött lépteid lemérem,
S bár ezerszer megtettem mégse értem,
Hogy hol rejtőzik benned annyi erő,
S mily mértékkel mért neked a Teremtő,
Hogy elhordozd mindazt ami nincs, s ami van
Méltósággal, némán azt is elfogadd,

Lépteim fölött lépteid lemérem,
S már érzem mily kevés harminckét évem
Ahhoz, hogy megértsem, hogy tudsz élni ma
Bölcsen és okosan, s szeretni úgy is, ha
Nincs aki értse, s méltón viszonozza,

Lépteim fölött lépteid lemérem,
S most már igazán értem, hogy szép az élet
Még ha fáj is, s jó tudni, hogy te vagy
És gondos, féltő szíved őrzi fiad,
E hosszú úton velem vagy édesanyám.