Visszaemlékszem, bársonyos kezedre,
a simogatásodra, az ölelésedre.
Két szorgos kezed, mely oly sokat dolgozott!
Este mégis, oly lágyan simogatott.

Mosolyogsz, ha hallod hangom,
remegő kezeddel simogatod arcom,
én repülök hozzád, mert oly jó éreznem,
oly jó átadnom néked, a szeretetem.

Kezed érintését, most is úgy szeretem!
Most is megnyugszik tőle, sajgó lelkem…
Drága anyám, had bújjak hozzád!
Leheljen csókot homlokomra: a szád.

Látom… Néha eldugod kezed…
Látom, szégyelled, hogy ennyire remeg,
én ugyanúgy vágyom kezed simogatását,
hallani akarom, szíved dobbanását!

Oly sokat tettél mindig értem,
kezed remegését, hidd el, megértem.
Ne törődj vele, csak ölelj szorosan!
Amíg tehetjük, éljünk nagyon boldogan..