Ne feledd, hogy Édesanya csak egy van!
Ki dobogó szívvel vár a kapuban.
Ne feledd, hogy megölöd a lelkét,
ha cserbenhagyod, szinte évenként.

Ne feledd, hogy ő úgy is szeret,
ha nem fogja mindig a kezed.
Lélekben mindig veled van,
s rögtön ugrik, ha baj van.

Hát ne öld meg! Inkább szeresd!
Ki tudja, meddig szeretheted?!
Ha egyszer már nem áll ott a kapuban,
senkire sem számíthatsz, ha baj van.

Ha sokszor elfordulsz tőle,
már csak ül, beletörve.
A szeméből folynak a könnyek,
s arcán, megfagynak a remények.

Sok-sok év múlva, ha újra látod,
már nem repül feléd, nem nyújtja fáradt kezét.
Sok év után, miről beszéltek?
Mi volt vele: évekig nem kérdezted…

Tudod, kinek a szíve már nem dobban,
nem áll kitárt kézzel a kapuban.
Édesanyádtól nem szabad elfordulni!
A lelkiismereteddel, nem tudsz majd elszámolni.

A temetőben már csak sírhatsz,
a sírkőre is ráborulhatsz.
Többé nem látod szép mosolyát,
nem érzed: simogatását….

Becsüld meg és szeresd!
Úgy érzem, ennyit megtehetsz.
Édesanya csak egy van!
Ha egyszer ő is elhagy,
mi lesz veled: ha bajban vagy??