Mire van szükségem?
Semmire, úgy érzem.
Mire van szükségem?
A csókodra biztos nem!

A hazug szavaidra,
a gúnyos mosolyodra,
a gonosz tekintetedre,
szükség, hogy lenne!?

Eleget szenvedtem,
eleget, rettegtem,
megfogadtam, hogy
többé nem teszem!

Mire van szükségem?
Egy barátra, úgy érzem.
Egy barát, kinek a vállán sírhatok,
kivel jót, és rosszat, megoszthatok.

Egy barát ki mellettem áll,
ki nem hagy el, ha valami fáj,
ki láthatatlanná tud válni,
és ha kell, mellettem tud állni.

Hálát adok a jó Istennek,
mert van ilyen barátom egy!
Ki ha kell, itt van mellettem,
és nem hagyja, hogy elvesszem.

Ki velem tud sírni, kacagni,
ki harminc évig velem tudott maradni,
ezért nincs semmire szükségem,
mert a barátom, itt van mindig mellettem.