Mikor látom rajtad a gondok nyomát,
ismeretlen ráncoknak bősz ostromát,
belém mar a tehetetlenség foga,
előjön a kétség hű parancsnoka.

Nem tudni azt, hogy mi bánt, mi a gondod,
szomorúságod, ha velem nem osztod,
elindul a képzelet gyorsan velem,
gondod, bajod forrását miben lelem?

Ígértük egykor, együtt jóban, rosszban…
Te mégis inkább szeretnéd csak jóban.
Hisz mindig próbálsz a rossztól védeni,
engem semmivel meg nem sérteni.

Tudod, hogy szeretlek, s nem csak a jóban.
Engedd, hogy részt vegyek veled a rosszban!
Kezed gyengéden megfogom s kérdezek…
…Miben segíthetek?