Elveszett már minden érzelmem
mióta nem vagy áldott árnyékom
komoly játékunk kihűlt örökre
bűvös titkunkat őrizzük ketten.

Elhagytuk egymást bocsánattal
két színben forog ma már világunk
bujkáló ösvényeken kóborolunk ,
míg lágy mosoly topog szánkon.

S az időnek homályos tükrében
megmutattad szemrehányásod ,
s bús szavaidnak zavaros serege
kínozzák a napokat és éjszakákat.

Bármennyire ércesek pöre szavaim
rám szabadítottad magad akaratát ,
széles világnak szerelmes árkában
külön vagyunk hűtlen botorkálva .

Kegyetlen perceknek gyöngédségében
idegen társ lettél teljes fontossággal ,
versbe fogom imám méltó bizalommal
hol minden perc igéket őriz titkunkban.