Hópehely hull kicsi házam tetejére,
S harang hangja száll felém a téli szélben,
Pattogó tűz melegénél álmodom.
Hogy karácsonykor gyermekké változom.
Tudom furcsa,de minden évben ezt teszem.
Felnőtt éveimből ezt az időt, elveszem.
Ez a legtöbb amit azért tehetek,
Hogy e szent éjjelen, ott lehessek veletek.
Fenyő illat járja be a kis szobám,
S gondolatban megjelenik jó apám.
Meghatottság könnye csillog szemében,
Ajándékom ott lapul a kezében.
Ajka sajnos nem nyílott már szóra,
De láttam amit nyújt felém, egy óra.
Jelképe lesz ez majd az jövőnek,
A nélküle eltöltendő időnek.
Az az óra, nemsokára megállott.
Édesapám jóslata is beválott.
Kicsi órám ketyegése néma.
Jó apám is kint nyugszik a sírba.
Ha tehetném, sírhalmánál, megállnék,
Mert minden vele töltött perc, egy ajándék.