Egy anyának nem könnyű.
A gyermek pici és gyönyörű,
gőgicsél, aztán kacag,
mikor sír, a szív majd megszakad.

Inogva indul útján,
lábujjhegyre áll, s tipegve jár.
Mamája óvó karja
kitárva érkezését várja.

Puszival gyógyul a “fáj”,
s már nem görbül, csacsog a kis száj.
Messze röppen a labda,
születésnapjára ma kapta.

Az idő csak egyre száll,
a lurkó, lásd iskolába jár.
Tanulnak új dolgokat,
s ő kíváncsian kérdezget sokat.

Magáért gyakran kiáll,
és nem tűri el a kritikát,
komisz kamasz és konok.
Odabent dúlnak a hormonok.

Ahogy múlnak az évek,
a kamaszok felnőtté érnek.
Később szülővé válva
megértik, mitől szép anyának
lenni: Jóban, rosszban a
gyermeket szívből kell szeretni.