Mikor először beszéltünk,
nem gondoltam volna, hogy
te leszel az
életem, nagy lovagja.
 
Jó nekünk!
Csak az a baj,
hogy eljárt
az idő felettünk.
 
Sajnos az idő, elszáll,
mint ősszel a gólya, de
mi most itt vagyunk,
szerelmesen összebújva.
 
Most már tudom, hogy
mindig rád gondoltam,
te vagy az, kivel
összebújtam álmomban.
 
Minden idő, amit veled
tölthetek, annak
minden perce, csak
boldogságban telhetne.
 
Nincs időskori szerelem?
Nem tudom,
miért gondoltam
mindig ezt.
 
Már nem úgy élünk,
mint a nap! Csak úgy,
mint az alkonyat,
szerelmesen egymásnak.
 
Már csak egyet kéne
elintéznem.
A jó Istennel
megbeszélnem.
 
Segítsen nekem!
Ha már ilyen sokára
kaptalak meg, had
élhessünk, pár évvel többet.