Jobbágy Károly a „könyvtáros tanár”, kétszeres József Attila-díjas (1954, 1963) költő, műfordító. Középosztálybeli családban született, apja művezető volt egy cukrászműhelyben. 17 éves korától (1938) kezdve részt vett a Magyar Szociáldemokrata Párt munkájában. 22 évesen (1943) behívták katonának, a háború utolsó napjaiban szibériai orosz hadifogságba került, ahol 3 évet töltött. A hadifogságról írt versei miatt 1947 szeptemberében a magyar határról visszaszállították a Szovjetunióba és bebörtönözték.

1948-ban kiszabadult, elvégezte az ELTE magyar-orosz, később a műfordítói szakát, azután a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozott. Innen eltávolították az 1956-os forradalomról írt versei (elsősorban a Tigrisek lázadása című gyűjtemény) miatt, ez 1956 után csak „illegális” formában terjedhetett. Ettől kezdve középiskolai tanárként dolgozott. A belügyi szervek megfigyelése alatt állt; akik részint „foltos” múltjára vonatkozó zsarolással, részint ígéretekkel megpróbálták az ekkor már széles körben ismert s bizonyos tekintéllyel rendelkező költőt besúgónak beszervezni. Jobbágy aláírt egy papírt, hogy „mindenben segíti a konszolidációt”, de mikor rájött, hogy valójában a spicli szerepére akarják kényszeríteni, öngyilkossággal fenyegetőzött, a hatóság pedig félve a botránytól, elégette az aláírt nyilatkozatot.

Ezek után azonban nem engedték érvényesülni, elhallgattatták. Középiskolai tanárként dolgozott nyugdíjazásáig, előbb a Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd az Eötvös József Gimnáziumban. Versei a hatvanas évek elejéig nem jelenhettek meg, de a rendszer szempontjából „nemkívánatos tartalmakat hordozó” versek kiadása ezek után is gondot okozott. 1998-ban súlyosan megbetegedett és nemsokára meghalt.

Született: Balassagyarmat, 1921. május 27.
Elhunyt: Budapest, 1998. január 16.

A felhasználói fiókstátusza: Jóváhagyott

Ez a felhasználó még nem töltötte ki rendesen a profilját.

Életrajzi adatok

Jobbágy Károly a „könyvtáros tanár”, kétszeres József Attila-díjas (1954, 1963) költő, műfordító. Középosztálybeli családban született, apja művezető volt egy cukrászműhelyben. 17 éves korától (1938) kezdve részt vett a Magyar Szociáldemokrata Párt munkájában. 22 évesen (1943) behívták katonának, a háború utolsó napjaiban szibériai orosz hadifogságba került, ahol 3 évet töltött. A hadifogságról írt versei miatt 1947 szeptemberében a magyar határról visszaszállították a Szovjetunióba és bebörtönözték.

1948-ban kiszabadult, elvégezte az ELTE magyar-orosz, később a műfordítói szakát, azután a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozott. Innen eltávolították az 1956-os forradalomról írt versei (elsősorban a Tigrisek lázadása című gyűjtemény) miatt, ez 1956 után csak „illegális” formában terjedhetett. Ettől kezdve középiskolai tanárként dolgozott. A belügyi szervek megfigyelése alatt állt; akik részint „foltos” múltjára vonatkozó zsarolással, részint ígéretekkel megpróbálták az ekkor már széles körben ismert s bizonyos tekintéllyel rendelkező költőt besúgónak beszervezni. Jobbágy aláírt egy papírt, hogy „mindenben segíti a konszolidációt”, de mikor rájött, hogy valójában a spicli szerepére akarják kényszeríteni, öngyilkossággal fenyegetőzött, a hatóság pedig félve a botránytól, elégette az aláírt nyilatkozatot.

Ezek után azonban nem engedték érvényesülni, elhallgattatták. Középiskolai tanárként dolgozott nyugdíjazásáig, előbb a Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd az Eötvös József Gimnáziumban. Versei a hatvanas évek elejéig nem jelenhettek meg, de a rendszer szempontjából „nemkívánatos tartalmakat hordozó” versek kiadása ezek után is gondot okozott. 1998-ban súlyosan megbetegedett és nemsokára meghalt.

Született: Balassagyarmat, 1921. május 27.
Elhunyt: Budapest, 1998. január 16.