73 évesMagyarországBudapest

Kedves Barátaim

Amikor megkaptam a felkérést, és nekiláttam, rájöttem milyen nehéz céltudatos életrajzot írni.
Mert nem könnyű hatvan felett eldönteni mi fontos és mi nem, egy életrajzban az olvasónak.
Nos 1944. november 15. Balatonakarattya egy kis vidéki ház mandzárt szobája a születésem helye. A család ahova megérkeztem un. Polgári család. Apám orvosként a fronton. Anyám természetesen csak feleség. Nagyapám polgári iskolaigazgató volt, nagyanyám félig német egy igazi bárónő volt.
Nem kívánok untatni senkit azzal, hogyan lettem Ember…..
Az irodalom, a művészet mindig körülvett, mégis a körülmények úgy hozták, csak műkedvelő szinten jutott el az életembe.
Később mikor magam dönthettem róla, amatőr irodalmi színpad tagjaként igazi nagyságoktól tanulhattam. (Sinkovits, Latinovits, Bessenyei,) a színpad a New York kávéházban a megjelenő verseskötetek bemutatásával foglakozott. Itt találkoztam először elsőkönyvesként Garai Gáborral, Baranyi Ferenccel.
Majd eljön egy időszak, mikor nem jut időm a művészetekre, eltávolodom és minden más dolog, család fenntartás, munka stb. minden időm elveszi. A környezetemben az irodalmi kötödésem bocsánatos bűnnek számított.
Radnótival élve mondhatom:
Oly korban éltem, amikor
Pártpapok okádtak programszöveget,
a nagy közösség dalait daloltam,
de nem volt TÁRS ki szeretett.
Aztán berobban az életembe egy különös történet, és mivel nem tudtam élőszóval elmondani az érzéseimet, mint egy bedugult forrás törtek fel a mélyből egymás után ezek a versek.
Az Internet adta a közlés igényét a kezembe. Mikor feltettem néhány versem és láttam, hogy másoknak is szereznek a verseim örömöt, élményt már tudtam több, van benne, mint
Bocsánatos bűn.
Aztán, mint előadó is megmutattam magam, és szerénytelenség nélkül mondhatom sikerült néha könnyet, vagy éppen mosolyt csalni a hallgatóság arcára.
Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá késztetésem,
hogy megtanuljam a versírást.
Nem is írok verset úgy, hogy most én verset írok erről vagy arról.
A vers megszületik bennem, s én csak lejegyzem, ami kibukik
a tollam alól.
Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány, eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek, ami vagy feledésbe taszítja, vagy életben tartja őket, hiszen nekem mind szép, mint anyának a gyermekei.

Amit nem mondhatok el senkinek
Amit majd elmondok mindenkinek.
Karinthy Frigyes Előszó

A felhasználói fiókstátusza: Jóváhagyott

Ez a felhasználó még nem töltötte ki rendesen a profilját.

Életrajzi adatok

Kedves Barátaim

Amikor megkaptam a felkérést, és nekiláttam, rájöttem milyen nehéz céltudatos életrajzot írni.
Mert nem könnyű hatvan felett eldönteni mi fontos és mi nem, egy életrajzban az olvasónak.
Nos 1944. november 15. Balatonakarattya egy kis vidéki ház mandzárt szobája a születésem helye. A család ahova megérkeztem un. Polgári család. Apám orvosként a fronton. Anyám természetesen csak feleség. Nagyapám polgári iskolaigazgató volt, nagyanyám félig német egy igazi bárónő volt.
Nem kívánok untatni senkit azzal, hogyan lettem Ember…..
Az irodalom, a művészet mindig körülvett, mégis a körülmények úgy hozták, csak műkedvelő szinten jutott el az életembe.
Később mikor magam dönthettem róla, amatőr irodalmi színpad tagjaként igazi nagyságoktól tanulhattam. (Sinkovits, Latinovits, Bessenyei,) a színpad a New York kávéházban a megjelenő verseskötetek bemutatásával foglakozott. Itt találkoztam először elsőkönyvesként Garai Gáborral, Baranyi Ferenccel.
Majd eljön egy időszak, mikor nem jut időm a művészetekre, eltávolodom és minden más dolog, család fenntartás, munka stb. minden időm elveszi. A környezetemben az irodalmi kötödésem bocsánatos bűnnek számított.
Radnótival élve mondhatom:
Oly korban éltem, amikor
Pártpapok okádtak programszöveget,
a nagy közösség dalait daloltam,
de nem volt TÁRS ki szeretett.
Aztán berobban az életembe egy különös történet, és mivel nem tudtam élőszóval elmondani az érzéseimet, mint egy bedugult forrás törtek fel a mélyből egymás után ezek a versek.
Az Internet adta a közlés igényét a kezembe. Mikor feltettem néhány versem és láttam, hogy másoknak is szereznek a verseim örömöt, élményt már tudtam több, van benne, mint
Bocsánatos bűn.
Aztán, mint előadó is megmutattam magam, és szerénytelenség nélkül mondhatom sikerült néha könnyet, vagy éppen mosolyt csalni a hallgatóság arcára.
Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá késztetésem,
hogy megtanuljam a versírást.
Nem is írok verset úgy, hogy most én verset írok erről vagy arról.
A vers megszületik bennem, s én csak lejegyzem, ami kibukik
a tollam alól.
Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány, eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek, ami vagy feledésbe taszítja, vagy életben tartja őket, hiszen nekem mind szép, mint anyának a gyermekei.

Amit nem mondhatok el senkinek
Amit majd elmondok mindenkinek.
Karinthy Frigyes Előszó

Kedves Barátaim.

Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá késztetésem,
hogy megtanuljam a versírást.
Nem is írok verset úgy, hogy most én verset írok erről vagy arról.
A vers megszületik bennem, s én csak lejegyzem, ami kibukik
a tollam alól.
Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány, eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek, ami vagy feledésbe taszítja, vagy életben tartja őket, hiszen nekem mind szép, mint anyának a gyermekei.
Felvetődik bennünk a kérdés miért is ír az ember ezt talán legszebben Karinthy Frigyes, fogalmazta meg Előszó című versében:

Amit nem mondhatok el senkinek
Amit majd elmondok mindenkinek.

Mit is szeretnék a verseimmel elérni erről had, szóljon egy versem:

Nem vágyom

Nem vágyom bőrkötésben
Porosodni könyvtárak polcain
Nem vágyom kötelező lenni
Egy majdani érettségin.

Verseim hangulatok csak,
Lélekből áradó szép gondolatok
S megelégszem azzal, ha egy
Arcra könnyet, vagy mosolyt csalok.

Lehet.- Verseim nem is versek
Csak egymás után írt szavak
Irodalmárok elgörbült ajkán
Csupa nem-kívánt falat.

Gyönyörködhetsz bennük azért
Mint színes mezei virágokon
Szép lehet ez is talán
Nem csak a túlnemesített rokon.

Magyarország
Budapest
73 éves