Metsző huzat avart cibál,
temetőre esőt szitál,
november jött dérlepelben,
ólomgyöngyszem sírra cseppen,

csontcipőben halál bolyong,
kányafelhő – égbolt borong,
kántálással összegyűlnek,
szurokfelhők tovatűnnek,

rég-volt arcok sziluettje
beolvad a néma csendbe,
mécsesek és aranybetűk
nyomasztóak, oly keserűk,

rúnákat rótt az elmúlás,
távoli, bús harangzúgás,
lomha, lázas létreszketés,
érces, rozsdás szívrezzenés…

…gyermekek és anyák könnye
hullik most és mindörökre,
viaszba folyt emlékfoszlány
lassan csordul gyertyacsonkján…