Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában…

Kegyelem csak néz…
Körben, enyész már minden.
Múlás is múlik…
Fekete rózsa nyílik,
Halál csokrába illik.
*
Kegyelemnek itt
Már nincsen semmi dolga.
Múlás, múltba vész!
A vég köpenybe burkolt,
Sötét szíveken hurkolt.
*
Kegyelem leül,
Lehet, megint elkésett?
Utólag… minek?
Kaszás mosolyra fakad,
Ujjára élet akad.
*
Mindenfelé látszik már, hullanak a rozsdás-sárga levelek,
A milliónyi fűszálak meg, e fák alatt, tőből rezesek.
A kopaszodó fák, csak állnak… vissza a jövőbe révednek…
*
Enyészetnek a
Havában, mi új jő még?
Múlás ideje!
Apró rügykezdemények,
Dekadens szenvedélyek.
*
Enyészetnek a
Kegyelem, jót tehet-e?
Múlás megy múltba…
Ében minden – az ég is,
Fájdalom szeret mégis.
*
Az enyészetnek
Ideje uralkodni!
Lét, majd… lesz múlás!
Lehunyja szemét a gond,
Síron a lét szirmot bont…

Vecsés, 2016. július 19. – Mórahalom, 2017. július 27. – Kustra Ferenc – haikukat és a háromsorost én írtam, haikuk alá a Tanka-verset szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla – Vers címe:„Haláli csend?”

A vers folytatása: http://verseskonyv.hu/termeszet/oszi-versek/enyeszet-ideje-22/