Sietek eléd, kikelet,
lelkemet kitárom.
Látlak téged, kicsi fecske,
a felhőfoszlányon!

Itt van még a régi fészked,
vigyáztam rá nagyon!
Tudom, hogy szívedbe vésted,
soha el nem hagyod!

Megérkeztél, aranyos hím,
javítgasd a fészked.
Mire hazajön a tojó,
éppen legyen készen!

“Csodás táncod, hangod, zenéd
elvarázsolt engem.
Nem csoda, hogy éppen beléd
szerelembe estem!

Olyan vagy te nékem, mint a
lágyan zúgó patak.
Mint összefonódó inda,
búgó, puha szavak.

Örökké foglak szeretni,
időtlen időkig…
Szárnyadhoz bújva pihenni
a világ végéig…”