Részegségbe borulok józanon,
midőn lelkem lelkedhez adom.
A világ meddő ölében árva,
árny az árnyban, velem összezárva.
Égő szenvedély, karod átkarolt,
árnyék dőlt el, midőn feljött a Hold.
Lélegzeted titka arcomon,
forró csókkal nem fukarkodom.
Álomi időtlenség a pillanat,
a múlt nem tépi szárnyamat.
Terhes felhők és megőszült fák,
helyüket a reménynek átadják;
s míg a tűz elhamvasztja magát,
látni vélem a mennyek angyalát.