Létezik egy világ, ősi világ,

Innen születtünk, ide érkezünk.

Lelkünk örökké él – e szférákban,

Soha meg nem szűnik a hullámzásban!

Az Isteni szikra, ősidőkben kettéhasadt,

S a két lélek között, örök szerelem maradt.

Az érzés egyedi és csak közöttük teljes,

Hiszen égi szerelem a földitől mentes.

Ők örökké összetartoznak lényükben,

Éljenek külön, bár mely létezésben,

Szeretet fényük sugarával,

Megtalálják egymást a világegyetemben.

A földi világban felismerni, hogy Ő az,

Isteni kegyelem, egy boldog csoda!

De, földi életük kimenetelét meghatározza,

Születésükkor felvállalt életforma.

Bár a beteljesülés vágya a föld hatalma,

Hinni, az örök szerelembe, összetartozásba,

Az égi hatalom csodája!

Egykor megvalósul majd az álom,

S örökre eggyé olvadunk lélekpárom!