Mikor meglátunk valakit,

éreznünk kellene valamit.

Legtöbbször jön a semmi,

hamar el kell innen menni.

 

Van szépség, van csáberő,

hiányzik az igazi vonzerő.

A külcsín ürességet rejthet,

a beszéd sivár lelket sejtet.

 

A lélek szépsége a varázs,

megégethet, mint a parázs.

Rabul ejti a szívet, s lángol,

örök időkig bennünk táncol.

 

Remeg a kezünk, ha látjuk,

a találkozást nagyon várjuk.

Róla álmodunk minden éjjel,

vívódunk a vággyal, s kéjjel.

 

Az igazi önmagáért szeretjük,

találkozunk vele, ha tehetjük.

Csillagként ontja reánk fényét,

átadva nekünk az egész lényét.