Eredeti Baso féle tankában filozofált a szerzőpáros…

Lombsátor, könnyed
Kelmeként, erdő fölött.
Ködös hajnalok.
Lágy csók, szerelmes pára,
Fény néz álmodó párra.
*
Hajnalban leszáll
A köd. Szűrt, reggeli fény.
Látótávolság.
Puha, gyűrött ölelés,
Erdőben kalandlelés.
*
Álmosan hűvös
A ködborított hajnal.
Varjú kapirgál.
Madár éneke ébreszt,
Kócos haj, gallér s szép nesz.
*
Hűvös reggelben,
Ködben, avarroppanás.
A köd, csak szitál.
Apró léptek nevetnek,
Minden sarat felednek.
*
Ködruha amorf.
Minden bánatos, nyirkos.
Messze nem látni.
Csak szembogár mi figyel,
Nem cserél ő senkivel.
*
Megfakult árnyak,
Halkult fénye, hallódik…
Köd, sűrűsödik.
Forró ajak tapogat,
Finom percre csalogat.
*
Színárnyalat lep
Be erdőt, mezőt, fákat.
Köd eltakarja.
Fürge ujj hajat fésül,
Tincset fon üdvözlésül.
*
Ülő, sűrű köd
Feltartja napsugarat.
Bánatos idő.
Nincs szomorú pillanat,
Megcsókolták arcodat.
*
A köd és homály,
Már uralja a tájat.
Már szűrt a napfény.
Kéz a kezet fogadja.
Test s lélek magát adja.
*
Körvonal fakul,
Köd, sűrűsödve süllyed.
Szél, szét nem fújja…
Fakul emlékszeretet,
Ahogy fogta kezedet.
*
Ködfátyol terül
Bokrokra, utakra is.
Őz, köd-lámpával?
Visszavezet vakon ő,
Az álmokban szendergő.
*
Fagy lehelete
Sarjadzik sűrű ködben.
Fagy közeledik!
Együtt fáztál vele rég,
Nem felejtetted el még?!

Vecsés, 2017, július 28. – Mórahalom, 2017. augusztus 1. -Kustra Ferenc – A haikut én írtam, alá a verset, szerző és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Őszi szerelem-emlék.”