Verseskonyv-versek

Kategória: Fantasy



Az élet mégis szép

Ember gondolkodj, ne add fel még!
Hisz jól tudod, a világ milyen szép.
Van benne fájdalom, de öröm is elég,
hinned kell, az Élet nem hagy el még.
Gondolj rá, mikor a bölcsődben ringtál,
az édesanyád melléből anyatejet szívtál.
Majd iskoláidat jártad hosszú éveken át,
megismerted társaidat, láttál virágot, fát.
Felnőttként Tovább...

Elpusztulni jó!

 
 
Minek az élet? Mire való?
Vége lehet, mire lehull a hó.
A halál nyugodt és csöndes.
Útja néma, fagyosan könnyes.
 
Ha gondolkozol ezen, belátod.
Én mondom, a Halál, jó barátod.
Karom erős, a kaszám pedig éles,
a vég nem sötét, inkább fényes.
 
Ilyen jó tanácsot mindenki kapott,
add vissza hamar, mit az élet Tovább...

Tűz van benne…

Nem megfestett kép, nincs is vásznon,
csak bennem élethű, s azt játszom,
hogy él… megérintem.
Tudom, hogy van, s nincsen…
Valóságszerű elképzelés.
Kezemhez simul a szívverés,
mint szilaj a csendhez.
Út a végtelenhez.
Bármikor, bármit készíthetek.
Fakóból csupa élénkeket,
szürkéből izgága színeket,
csendéletből Tovább...

A sors végzete

 
Mindent és mindenkit ural a sors,
elkábít, elámít, s igencsak gyors.
Elbutít ha kell, s nyomorba dönt,
bármikor szennyel jól nyakon önt.
 
Önhitt vigyorral arcán tapos beléd,
mindenféle hazugságot hajít feléd.
Birkaként a végzeted felé terelget,
ha kell ellened fordítja a szerelmed.
 
Megkeseríti majd minden Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 4 látogató.

Kövess minket