Verseskonyv-versek

Kategória: Halál



TRAGÉDIA

Életutad már fent megíródott,
Lelkedben magaddal hoztad a kódot.
Földi életed során a célod,
Teljesítsd felvállalt sorsod.
A tragédia, mit megélünk idelent,
Fájdalom könnyeiben jelenik meg.
Te, ki vállalt feladatod megélted,
Angyalok szárnyán örömmel pihenhetsz.
Tudtad életed nemsoká véget ér már,
Álmok világában Tovább...

A hosszú út végén

Utolsó dobbanással elszállt az élet.
Utolsó szavadat suttogja az éter.
Nem volt jel, hirtelen távoztál,
Szóljon lelkedért az égbe imádság!
Várj, ne hagy még itt engem!
Oly sok mindent meg kell még beszélnem!
Várj, még nem tudom, merre induljak,
Nem készültem fel, hogy egyedül maradjak.
Nem hallom hangod, nem láthatom szemed,
Hiába Tovább...

Elpusztulni jó!

 
 
Minek az élet? Mire való?
Vége lehet, mire lehull a hó.
A halál nyugodt és csöndes.
Útja néma, fagyosan könnyes.
 
Ha gondolkozol ezen, belátod.
Én mondom, a Halál, jó barátod.
Karom erős, a kaszám pedig éles,
a vég nem sötét, inkább fényes.
 
Ilyen jó tanácsot mindenki kapott,
add vissza hamar, mit az élet Tovább...

Ez az élet?

Milyen élet ez?
Én, még csak huszonkét éves vagyok,
De már apát és társat gyászolok.
Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem,
Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem…
Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma,
Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma.
Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna. Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 4 látogató.

Kövess minket