Verseskonyv-versek

Kategória: Család versek



Lábujjhegyen

Puha talpacskákon hosszú útját rója,
szöszke angyalhaja száll a kósza széllel,
féltő mozdulattal édesanyja óvja,
mert a végtelenbe magasságot kémlel,
nyálas cukordarab ruhácska zsebében
szöszöcskéhez tapad, úgy várja a sorsát,
míg az apró gyermek kószál a mesében,
minden nagy titokba beleüti orrát,
maszatos arcocskán Tovább...

APÁM

Jó lenne ha rámszólhatnál
ha hangod érce a jobbért vájna belém
ha láthatnálak újságcikkel a szádban
és lennél nagy felnőt
midőn kezem kezedbe csap.
 
Egykori nem-alvásaid forrása voltam
s voltam féltett tulajdonod
mígnem gyermekfejjel
kormor órák mezejére szorítottál
s míg vívtad ideológiai harcod
üres szobádban Tovább...

Gyermekem

Milyen elragadó, tündéri e gyermek,
gagyogó nyelve még ismerte a csendet.
Mára már elért abba a kiskamasz korba,
szárnyát bontogatja és csicsergőjét be nem fogja.
 
Mint a színpompás piros alma,
mely a fájáról soha le nem szakadna,
Úgy csüng szavaimon, szeme nyitva,
ám úgy tesz, mint aki nem hallja.
 
Mégis Ő szívem legtündöklőbb Tovább...

Embergyöngyök

Istenkönnye
földre cseppent,
jövőgyöngye
szerte reppent,
szivárványszín
fénylő gömbök,
Jóisten-csíny –
embergyöngyök,
öröklétet
hord az asszony,
gödröcskéket
rózsás arcon,
gőgicsélő
angyalsereg,
fényszemlélő
kristályszemek,
tarka vágyak,
mesék között,
kristályvárak
fénye fölött,
csöppnyi Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 10 látogató.

Kövess minket