Verseskonyv-versek

Kategória: Halottak napja

Halottak napja versek. Amatőr és klasszikus halottak napja versek. Szép versek halottak napjára.

Fogadj örökbe

Egy apró csodát tenyerembe emelek, megtaláltalak, már oly régóta kereslek! Van már miért élni és van mit remélni, volt oly sok szép pillanat, mit jó volt megélni. Látod? Egy könnycsepp hullt szememből a földre, ha itt az idő, fogadj a mély anyaföldbe. Rajtam nyíljon majd sok szép illatos virág, hallani fogod oltalmazó, óvó imám....

Tovább...
 
   

Szomorú szeretet

Napfény csillan a lombokon, madarak dalolnak a bokrokon. A daluk szomorú, s búval teli, a gyász a hangjukat is átöleli. Színes falevelek a temetőben, fájdalmas sóhajok a levegőben. Virágok százszámra a sírokon, nem segíthet ez sem a kínokon. Fájó emlékek, maradandó sebek, soha be nem gyógyuló égő hegek. Szívszorító érzések,...

Tovább...
 
   

Gyász…

Európai stílusú haikuban… Halottak napja. Meghalt a biztos remény. Temető. Mécses. * Míg sírhant nedves, Gyászidő is szükséges. A gyász is véges… * Még sírhant nedves. Szárad! Gyászidő letelt… Sír gyorsan szárad. * Sírhant nem nedves. Száradt! Gyászidő elmúlt… Élet megy tovább. * Száraz sírhalom, Özvegy meg...

Tovább...
 
   

Mindannyian a csillag ősvényre lépünk…

Majd egyszer mindannyian a csillag ősvényre lépünk, Akkor, amikor befejeződik a földi létünk. Most még elmegyünk a temetőbe, ott lakó szeretteinkhez, Megemlékezünk együtt töltött időről, megyünk őseinkhez. Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget. Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet....

Tovább...
 
   

Temetői meditálás

A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban… Vajon élek, mint ki, mindent feladott már? Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár? Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja? Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka! De nála van és ő borítja életre fekete leplet, Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett. Az életben...

Tovább...
 
   

Szilencium…

Metsző huzat avart cibál, temetőre esőt szitál, november jött dérlepelben, ólomgyöngyszem sírra cseppen, csontcipőben halál bolyong, kányafelhő – égbolt borong, kántálással összegyűlnek, szurokfelhők tovatűnnek, rég-volt arcok sziluettje beolvad a néma csendbe, mécsesek és aranybetűk nyomasztóak, oly...

Tovább...

Lüktető kőkehely

Krizantémokon bomlik a sötét szalagot hurkol könnyeket csorgat a gyertyaláng gyöngyfüzér-láncot fon hold-sálat köt a kimondott imán s a végtelen-sötétbe hajló fehér jogarokon imával szentelt szirom-koronákon a vacogó  emlékeink sugallatán libabőrözik a  sötétben suttogás mert  nem ölelhető a szeretet mert láthatatlan...

Tovább...