Verseskonyv-versek

Kategória: Ünnepek

Ünnepi versek jeles ünnepeinkre. Amatőr és klasszikus ünnepi versek.

Karácsonyi álmok

Szállingózik a hó és süvít a szél, a vágyálmok serege életre kél. Várakozással teli napok, s éjek, az érzések ilyenkor igen mélyek. Feléled a szeretet a homályból, előretör az ősi ösztönök honából. Dobbanó szívek, mosolygós arcok, egy időre félretett konok harcok. Kandallóban ropogó tűz, s meleg, ajándékra váró...

Tovább...
 
   

Fogadj örökbe

Egy apró csodát tenyerembe emelek, megtaláltalak, már oly régóta kereslek! Van már miért élni és van mit remélni, volt oly sok szép pillanat, mit jó volt megélni. Látod? Egy könnycsepp hullt szememből a földre, ha itt az idő, fogadj a mély anyaföldbe. Rajtam nyíljon majd sok szép illatos virág, hallani fogod oltalmazó, óvó imám....

Tovább...
 
   

Ha mesélni tudnál

Ha mesélni tudnál… Ha mesélni tudnál nekem, Szépséges rózsabokor, Hevesen és tüzesen, Csöndösen, tömören.   Elmondanád e nekem? Mily ösvényeken jártam eddig? Ameddig ez lett belőlem?   Milyen volt  életem gyermeként? Hogyan viselkedtem? Voltak barátaim? Vagy magányos voltam, Mint a magányos farkas az...

Tovább...
 
   

Szomorú szeretet

Napfény csillan a lombokon, madarak dalolnak a bokrokon. A daluk szomorú, s búval teli, a gyász a hangjukat is átöleli. Színes falevelek a temetőben, fájdalmas sóhajok a levegőben. Virágok százszámra a sírokon, nem segíthet ez sem a kínokon. Fájó emlékek, maradandó sebek, soha be nem gyógyuló égő hegek. Szívszorító érzések,...

Tovább...
 
   

Gyász…

Európai stílusú haikuban… Halottak napja. Meghalt a biztos remény. Temető. Mécses. * Míg sírhant nedves, Gyászidő is szükséges. A gyász is véges… * Még sírhant nedves. Szárad! Gyászidő letelt… Sír gyorsan szárad. * Sírhant nem nedves. Száradt! Gyászidő elmúlt… Élet megy tovább. * Száraz sírhalom, Özvegy meg...

Tovább...
 
   

Mindannyian a csillag ősvényre lépünk…

Majd egyszer mindannyian a csillag ősvényre lépünk, Akkor, amikor befejeződik a földi létünk. Most még elmegyünk a temetőbe, ott lakó szeretteinkhez, Megemlékezünk együtt töltött időről, megyünk őseinkhez. Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget. Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet....

Tovább...

Temetői meditálás

A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban… Vajon élek, mint ki, mindent feladott már? Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár? Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja? Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka! De nála van és ő borítja életre fekete leplet, Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett. Az életben...

Tovább...