Verseskonyv-versek

Kategória Ünnepek

Ünnepi versek jeles ünnepeinkre. Amatőr és klasszikus ünnepi versek.

Egy különleges ünnep

Egy újabb este,volt már nagyon sok. De ez különleges:itt van a Karácsony! Vastag,puha hó öleli a tájat, A szeretet most magára nem várat. Családoddal ünnepelsz ma este boldogan, Arcok,melyek mind egyformán ragyognak. Hibetetlen,hogy ez valóság,nem mese, Évente egyszer van csak ilyen eset. E napon a gondok már nem vallatnak, Újra gyerek...

Tovább...
 
   

Vénségemre (J.A. Születésnapomra c. verse nyomán)

Most már öreg lettem én, Megírtam hát e költeményt Aján- dékként. Esztendőmből bár sok eltelt, A kor rendesen fel nem nevelt, Be szép Beszéd! Szegény fejem, mi lettem én, Késő fiatal vagy koravén? Tekin- Tetem Már nem csillog úgy, Mint télen a havas út, Ragyog, Ha tud. Belülről úgy érzem magam, Mint régi megkopott harang, Borong...

Tovább...
 
   

Köszönet (édesanyámnak)

Te vagy, aki biztatsz engem, azért szeretsz, mert vagyok. Felemelsz, ha mélybe estem, a tűz benned ott ragyog. Bárhol meghallod, ha sírok, letörlöd a könnyeim. Ha emésztenek a kínok, átveszed a terheim. Velem örülsz jókedvemben, mosoly virágzik kertedben. Tőled jó szándék fakad. Bár utam már külön járom, te vagy a legjobb barátom....

Tovább...
 
   

PÜNKÖSD

Ébredj ember, nyisd ki szíved! A leáradó fényével, Most Szentlélek tisztít téged! Imádkozzál kegyelemért, A földön élő lelkekért, Bűneink bocsánatáért! A fénnyel kísért égi tűz, Feltisztít, perzsel, bűnt elűz, Így fogad minket Istenünk! Írta: Poór Edit – Nagy Károly...

Tovább...
 
   

Embergyöngyök

Istenkönnye földre cseppent, jövőgyöngye szerte reppent, szivárványszín fénylő gömbök, Jóisten-csíny – embergyöngyök, öröklétet hord az asszony, gödröcskéket rózsás arcon, gőgicsélő angyalsereg, fényszemlélő kristályszemek, tarka vágyak, mesék között, kristályvárak fénye fölött, csöppnyi...

Tovább...
 
   

Farsangi bál

Maszkabál jön, sorakozik, minden gyerek hancúrozik. Perdül- fordul, táncot ropja, libben- lebben a tüllszoknya.   “Hej, mulassunk dinom- dánom, ezt a napot oly rég várom!” – Bukfenc bohóc roppant vidul, kócos haja irul- pirul.   Kicsúszott a szék alóla, nagyot huppant le a hóra. Kidurrant a töltött nadrág,...

Tovább...

Lüktető kőkehely

Krizantémokon bomlik a sötét szalagot hurkol könnyeket csorgat a gyertyaláng gyöngyfüzér-láncot fon hold-sálat köt a kimondott imán s a végtelen-sötétbe hajló fehér jogarokon imával szentelt szirom-koronákon a vacogó  emlékeink sugallatán libabőrözik a  sötétben suttogás mert  nem ölelhető a szeretet mert láthatatlan...

Tovább...