Számon az íz, de nem érti az ész

Számon az íz, de nem érti az ész, hova surran az ősz;
Két hete már, hogy a tengeri érik a távoli tájakon,
Ott ahol én is élveteg ittam a
Nap aranyos sugarát.
Mint a király, aki égi palástját
Foszlani hagyja ha itt az idő, és vallani kell
Hogyan áll is az ország,
S nem lehet élni a régi erővel;
Így deresül meg a földi varázslat is
Itt e világban
Tovább...

Tovább...