Verseskonyv-versek

Kategória: Tél



Fényárban úszik

Ünneplőbe öltözött a város,
fényárban úszik az éjszaka.
Zsibong a liget, az utca, a tér,
tűz-lángnál sül a kolbász, hurka.
Érzem, hogy átölel a szeretet,
egy misztikum a várakozás.
Vásárfiát árulnak mosollyal,
minden szempár egy fény, ragyogás.
Sült gesztenyét árul idős néni,
kis malac sütve, csorog a nyál.
Vonzó Tovább...

Friss hó hullott

Hógolyózni, hólabdázni,
a friss hóban leszánkázni!
Hólabdázni, hógolyózni,
lábnyomok után nyomozni!
 
Hógolyózni, hólabdázni,
jól átázni, összefázni!
Hólabdázni, hógolyózni,
csak ne otthon begubózni!
 
(Pápa, 2015. február eleje) Tovább...

Fagyos a föld

Fagyos a föld talpam alatt,
óvatosan lépkedek.
Drágakövek csillannak meg,
s nem fújnak most rút szelek.
Fákon jégkristályok csüngnek
hóbundába takarva.
Zeng a szél-hegedű hangja,
álmos a nap, szemét lehunyta.
Öreg tölgyfa dédelgeti
csodákkal teli álmát.
Bóbiskolt mókus, a borz, még
ősszel bélelte vackát.
Elnyugszik Tovább...

Bennem angyalok suhannak

Köd-fátyol sűrű vadonba
kristály havat fú a szél.
Ágak csapódnak arcomba,
zord, dühös jég-síp zenél.
Lelkem remeg béke-vágytól,
bennem angyalok suhannak
csendesen, a boldogságtól
meghatottan, alázattal.
Pihe hull, csitul az orkán,
erdő édesen szendereg.
Kopár az erdő, halovány,
cinege, csuszka didereg.
Benn a házban Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 2 látogató.

Kövess minket