Verseskonyv-versek

Kategória: Természet

Természet versek, amatőr és klasszikus versek a természetről.

A tanya

Hosszú az út hazáig,
Fővárostól a tanyáig.

A város, csodaszép paloták és terek.
Utak föld alatt és felett, mint erek,
Ömlik rajtuk végig az embersereg.
Megannyi lehetőség a munkában, a szórakozásban.
Gyönyörű irodák, kocsik, nők, ruhák és zsúfolt áruházak.
Álmaidat pénzre válthatod
S pénzedért a világot álmodhatod.
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   

A nyár: szerelem

Remegő hajnalban ébred a nyár
Nyújtózik egyet és arra vár
Hogy csókkal illesse a szerelmet
S szemére hulljon az embernek
A szem lassan kinyílik és
A kar nagyot nyújtózik
Édes kikelet jelzi az ágyból
Új nap kezdődik, csak Téged vár
A fények ura is ébren már
Kúszik hatalmas lajtorján
Feléd kacsint, hív a távol
Ő majd ott vár Rád
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   

Számon az íz, de nem érti az ész

Számon az íz, de nem érti az ész, hova surran az ősz;
Két hete már, hogy a tengeri érik a távoli tájakon,
Ott ahol én is élveteg ittam a
Nap aranyos sugarát.
Mint a király, aki égi palástját
Foszlani hagyja ha itt az idő, és vallani kell
Hogyan áll is az ország,
S nem lehet élni a régi erővel;
Így deresül meg a földi varázslat is
Itt e világban
Tovább...

Tovább...
 
   

Jer le a völgybe

Jer le a völgybe, nézd puha port ver az árnyék
Szállj fel az égbe és idd meg a napsugarat!
Csízcsevegésbe ha mártod az arcodat, ellep az élet
Átkarol és dudorászva szájon csókol a szél.
 
Dobban a dallam a szívben és egykori illatok orrodig érnek
Lelked, e jó nagyanyó dudorászva sepri az udvart
S emlék-morzsáid leperegteti lábad
Tovább...

Tovább...