Verseskonyv-versek

Kategória: Ősz

Őszi versek, kortárs és klasszikus őszi versek. Szép versek az őszről.

Falusi éj

Fák bújnak az őszi éjben, mint megannyi romos bástya. Patak zeng lent messzi mélyben, barna völgyek kék palástja. Roskadt bokrok nyája béget, s szelek szállnak hűs keletnek. Ködtestekbe vernek léket, s éjlidércek szédelegnek. Ezüstfényben, szürke éjben, sétálnak a kövér dombok. Bagoly moccan árnyas mélyben, s rezdülnek...

Tovább...
 
   

Esős nap

Köd üli a tájat és a szíveket, eltakarja a szép, őszi színeket. Szürke fellegek borítják a kék eget, nem látni a szebbnél szebb zöldeket, eltűnnek a bordók és a barnák, hol vannak a drappok és a sárgák? Hová lett az ősz ily hirtelen? Mitől lett a világ ilyen színtelen? Gyere, te reggel a napfényeddel, hozd el a sárgát, a szürkét...

Tovább...
 
   

Haiku csokor 2

loccsan a latyak
csizmám telet taposva
járja a tavaszt

*

tükörkép másom
idegen kék szempárt ér
a pillantásom

*

felnéz az éjben
hagyja, hogy szép szemében
csillagtűz égjen

*

könnyszagú álom
zápor-csíkokat mos le
emlék párnákon

*

harmatcsepp fénye
szakadt gyöngysor pergett le
rózsalevélre

*

galamb egy ágon..
szemében félelem
Tovább...

Tovább...
 
   

Esti imádság

Lomha esőkkel múlik el a nyár… Már borongó ősz csóválja a fákat. Törött testtel csöppen egy fénysugár, s tompa harangszó lenget egy ágat. Zümmög egy méh, és dalra kél egy álom. Rezzen a rozsda, s rázuhan egy szegre. Eltűnnek a házak az aranyló határon… Csillag hasal már a messzi hegyekre. Megpihen egy rés, majd...

Tovább...
 
   

Kora esti fények

Lassú léptű őszi szellőt küldtek a rétek,
s a házakon szürkére fagyott a korom.
Roggyant szürke házak.- már nem néznek felétek,
csak a hallgatag alkony hajol át a dombsoron.

Lázpiros mezőkön nyílnak az esteli hangok,
kertekre csillagot szórnak a harmatos fák.
Majd csendbe vegyülnek a lázongó harangok,
s felragyognak újra az
Tovább...

Tovább...
 
   

Felhő

Sikátor macskakövein
siklik a délutáni fény,
szűk ablakok odvában villan.
Az élet dalol felém.

Az égen rőtvörös a felhők tarka
szélsodorta rojtja.
Sötét árnyékot vet a fák zilált,
poros , ellankadt lombja.

Két árnyék összeér, a fáké és enyém,
szerelmesen ölelkezik az út
kopott, elunt macskakövén.

Állok. Bűvölten
Tovább...

Tovább...

Évszakok

Szeretni és kinyílni-
Ez volt minden vágyam,
De a tél irigyli
Ezt: maradtam ágyban.

Jött a tavasz hirtelen
S szívem fellángolt,
Majd kidugtam a fejem,
A napsugár pártolt.

A nyár köszöntött reám
Mindenféle bájjal
Szívembe szúrt a sugár
Felperzselõ lánggal.

Most már az ősz hiteget
És megveti ágyam;
Kérlek, óvd meg szívemet,
Tovább...

Tovább...