Verseskonyv-versek

Kategória Állatok

Versek állatokról. Amatőr és klasszikus versek állatokról.

OXIMORON gondolatok…

Európai stílusú TANQ –ban filozofált a szerzőpáros… Csendnek a hangja Szelek szárnyán utazik. Sűrű villámlás. Szívem sötétje csillám, Szereteted hűs villám. * Erdő, némaság Temploma, sok fa csendje. Szél nyerít ágon! Istenek látnak így is, Behunyt szemük szép Iris. * Színes levelek. Még a fény is megcsúszik rajta....

Tovább...
 
   

Bagoly lak

Sötét lepel pihen a tájon, fülesbagoly lapul az ágon. Kémlelve tekinget szerteszét, figyelve otthona erdejét. Éles karma tapad a faágra, pillantása saját odújára. Drága kicsi kincsét őrzi abban, hisz fiókája van tollpamacsban. Izgő-mozgó aprócska madárka, korog-morog a kis gyomrocskája. Éhségét valahogyan leplezze,...

Tovább...
 
   

Szülőkkel karöltve

Dús lombok oltalmazzák a fészket, benne a mama fiókákat dajkál, gyöngéd szárnya alá bizton bújhat, ott van, féltőn vigyázza minden bajnál. Szemében túlcsordul a szeretet, nézzétek, apa ennivalót kutat, szelíd jóságával – lombok hallják lágy énekét – mindig jó példát mutat. Együtt nevelik, tanítják...

Tovább...
 
   

Rőtvadak

Őzekről – eredeti Baso stílusú haikuban… Az őzek, könnyű Léptekkel elbóklásznak. Fák közt hűsölnek. * Takaró minek? Erdei fa is szenved. Őzek, mind hanyatt. * Lombkoronák közt, Napsugár játszik széllel. Őzek, fa alatt! * Erdei réten, Őzcsapat csak pihenget. Magányos tisztás. * Zengő-bongó az Erdei tisztás szava....

Tovább...
 
   

Fecskeszerelem

Sietek eléd, kikelet, lelkemet kitárom. Látlak téged, kicsi fecske, a felhőfoszlányon! Itt van még a régi fészked, vigyáztam rá nagyon! Tudom, hogy szívedbe vésted, soha el nem hagyod! Megérkeztél, aranyos hím, javítgasd a fészked. Mire hazajön a tojó, éppen legyen készen! “Csodás táncod, hangod, zenéd elvarázsolt...

Tovább...
 
   

Semmi világ

Ülök egy szobában, nincs hova mennem. Hatalmas hiány tátong most bennem. Ezernyi érzés marcangol belül. De a lában mellett már senki sem ül. Más lett minden, más lett a világ. Kint hó hull, bent egy elszárad virág Szirmait söpri az ágy alá a huzat, Mint gondolatot, mely a múltba mutat. Néma ugatás, mindenhol körmök kaparása, Szemekben...

Tovább...

Medvevárás

Előbújik a bágyadt napsugár, bár nagyon hideg még a február. Dirmeg- dörmög a Tenyeres- talpas, aludni már ej nagyon unalmas! Pedig hogy az égre néz a medve, hamar elszáll az a csepp jó kedve. Hétágra süt a fényes az égen, lesz még metsző fagy ezen a télen....

Tovább...