Verseskonyv-versek

Kategória Természet

Természet versek, amatőr és klasszikus versek a természetről.

Szomorúan lógnak

Hűvös lett az idő, megjött az ősz, Hűvös, északi szél lett a dizőz. Ma is szomorkás az idő, borult, Úgy tűnik, minden az őszbe szorult. Szomorúan lógnak a levelek, Tán hívők és jobb világba mennek. Már a kutyusunk is bundát növeszt, És a változásra, szemet mereszt. Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc...

Tovább...
 
   

Elmúlóban a megöregedett ősz

Az időjárás szimfóniája… Nyári illatok A lanyhuló napfényben. Csillaghullások. Érzem illatát… enyhe szellő fújja rám, A forró nyár gyorsan magával vitte ám. Hullócsillag láttán sírásra görbül szám. * Az ősz, rozsdás már, Illatok, elporladtak. Deres hajnalok. Ősz pompázik igazi színkavalkádban, Deres...

Tovább...
 
   
 
   

Sokakra ráférne

Csodás ez a nyugalom, kellemes a napfény, bármerre fordulhatok még a szél sem lebben, e varázslatos pillanatról, mely bár örök lenne, más körülmények között sem írhatnék szebben. A környéken senki, végre egyedül lehet lenni, s a lelki békém érdekében pontosan ezt kell tenni. A közelemben szöcskék ugrándoznak fűszálakon,...

Tovább...
 
   

Vége a nyárnak

Vége a jó időnek, vége a nyárnak, vége a cicámnak. Gyorsan elmúlik mit szeretünk, csak az emléke marad nekünk. Kihaltak, üresek a strandok már, a Balaton part is sivár. Kikötöttek már a vitorlások, csak a vadkacsákból van sok. A komp is ritkább már, A Szántódi rév is készül aludni már. Eljött a szüret ideje, a hordók is már...

Tovább...
 
   

OXIMORON gondolatok…

Európai stílusú TANQ –ban filozofált a szerzőpáros… Csendnek a hangja Szelek szárnyán utazik. Sűrű villámlás. Szívem sötétje csillám, Szereteted hűs villám. * Erdő, némaság Temploma, sok fa csendje. Szél nyerít ágon! Istenek látnak így is, Behunyt szemük szép Iris. * Színes levelek. Még a fény is megcsúszik rajta....

Tovább...

Bagoly lak

Sötét lepel pihen a tájon, fülesbagoly lapul az ágon. Kémlelve tekinget szerteszét, figyelve otthona erdejét. Éles karma tapad a faágra, pillantása saját odújára. Drága kicsi kincsét őrzi abban, hisz fiókája van tollpamacsban. Izgő-mozgó aprócska madárka, korog-morog a kis gyomrocskája. Éhségét valahogyan leplezze,...

Tovább...