Szabadság

Sétál a hajnal a kerteken át, Kézenfogva – együtt. Tán senki se lát… De tanúnk a víz – a zúgó patak, A virág a réten, s a kismadarak. Könnyű a lelkem, börtönöm ottmaradt, Repülünk lágyan, itt nincsenek falak… A szabadság oly édes, a szívem megszakad, Lennék én a meder… hol zúg egy kis patak…...

Tovább...