Verseskonyv-versek

Kategória: Társadalom

Versek a társadalomról

Most és régen

Most, már megint
hat katonánkat lelőtték!
Akkor, mikor 48-ban jártunk
Miftachimban éltünk
s a negevi sivatagban
csak egy fa látszott a homokban
a forró szél kóvályogva
az izzó Nap hömpölyögve
esti lehűlést várva
mindannyiunkat irritálta.

Ám mikor a tank közeledett
s a kapunál dörömbölt
mesterlövészünk golyója
nem tévesztve
Tovább...

Tovább...
 
   

Kőzápor

Fut a bolond ki tudja hol áll meg,
Futó bolondot ugyan, ki vár meg?
Fut a világ az őrület felé,
Én csak járkálok körbe, néha meg lefelé.

Embert öljek? Itt az alkalom.
Fáradt szemem előtt zöld világ tántorog,
Zöld a természet is, nagyon szeretem.
De ez a zöld hűvös, gyilkos kegyetlen.

Szemem bezárom, lelkem kitárom,
ujjam a ravaszról
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   

Egy süllyedő hajón

Egy süllyedő hajón vitatkozol,
egy őrült örvény rabjaként,
mit kalózok dúvad csapata foszt,
ám nem látja senki e tényt.

Halálos vírus terjed sebesen,
s mindenki gyilkosa rejtekben áll:
vigyorogva, míg te közelítsz,
de háta mögött ott a halál.

Éhezel és sebed sem gyógyul,
még barátod sincs, ki ott van veled.
Percenként harsogják
Tovább...

Tovább...
 
   

A tavasz illata

Egy hűvös terem
Sok pad és egy nagy tábla
Olyan, mint egy feneketlen verem
Melyből egy gyerek ki sem láthat
És kihalt minden
Nincs tolongás és óriási zsivaj
Csend uralkodik itt benn
Jéggé dermedt a ricsaj
De hirtelen kintről
Egy életmentő, forró napsugár
Oly gyorsan betör
Hogy a sötét nem ellenkezik, lapul már
Hirtelen csapódik az
Tovább...

Tovább...
 
   

A lelkiismeretlen

Az első lépést félve tettem
A többi ezret parancsra
Az első estén nem aludtam
Aki igen, tagadja

Porba hulltam parancsszóra
Kúsztam, másztam bátran
Gyilkolni tanítottak
Ordibáltak, álltam

Bezártak a szürke falak
Kint várt rám az élet
Nem éreztem szeretetet
Csak fájdalom tépett

Adtak nekem önbecsülést
Mellé lőszert kaptam
Tovább...

Tovább...

06.Végső háború

Még síri csend van
Senki sem mutatkozik
Mindenki figyeli a nyugalmat
Gyűjtik az erőt, ami az emlékekből fakad.

Mindenki próbálkozik, álmodik,
Imádkozik, szeret
Ember sohasem adja fel
Keresi az utat, pokoltól mennyig.

Mindenki kívánsága a szép Halál
Mi talán megérinti az ártatlant,
A bűnöst, az áldozatot, a papot,
Az önző emberiséget.
Tovább...

Tovább...