Verseskonyv-versek

Kategória Reménytelen

Reménytelen szerelem versek. Amatőr és klasszikus reménytelen szerelem versek. Szép versek a reménytelen szerelemről.

Amit én érzek…

Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros… Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán’ érezhetnék? Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették. Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban? Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban… Egy Esélyt Kaptunk rég. Hagytam kárba Veszni. Harc nélkül. * Az én keblem...

Tovább...
 
   

Rejtély ez a láng

  Fehér gyertyákkal parcellázom az éjszakát s vágyaiddá lobbanok sóhajom ravatalán rejtély ez a láng hol kő hol fal s ima a suttogás. Fekete – fehér op-art lépcsők sakk lépések feléd s Tőled vissza kőfalak útvesztőjében ölelem magam s így kartalanul akaratlanságom is Szürkületté fakul a szakadó hó s jég nyelvére...

Tovább...
 
   

Elmúlás

Szerelmünk nyomát keresem, hová lett a sosem volt türelem. Oldás.. kötés…hűség…feledés mondd velük mi legyen? Biztatás..repülés.. időnk peremén, lángolt a délutáni fény. ültünk te meg én egy öreg fa gyökerén, elszállt minden szép remény Emlék borít be minket, hamu és pernye hull. Az idő elmos mindent oly láthatatlanul....

Tovább...
 
   

Töredékek

  Cím (remény) nélkül..! *** Szakadt ágyneműhuzat, megkopott bútorok Foltos szőnyegről néznek reám letűnt korok Pókhálós , repedt-kitört ablaküvegen át… Álmodom veled újra a rég elmúlt éjszakát!Cím (remény) telenül..! *** Lekoszlott faliszőnyeg hever az asztal alatt, félredobva, mint mellőzött felesleges...

Tovább...
 
   

Kételkedés

Nincsenek hiú ábrándjaim, Pillanatig sem képzelem, Hogy maga komoly szándékkal Vallott szerelmet énnekem. Egyszerű cselédlány vagyok, Maga jómódú úri gyerek. Nem szabad szeretnünk egymást, Kérem, kerüljön engemet, Tudom, nem illek magához, Nincs műveltségem, vagyonom. Semmi értelme, lássa be, Hogy nekem udvarolgasson....

Tovább...
 
   

ADVENTTŐL HALÁLIG

Naponta meggyötörsz,
naponta bántalak,
nővérem lehetnél
s lettél fiam anyja.
Beérhetetlen! –
ábrándot kergetek.
Összepárosított
évek és milliók!
Sarkig tártam az ajtót,
neked be-, nekem kimenet!
Aztán az ajtót is cseréled:
purgációs interferencia.
Időre távol maradok,
aztán újra indulok –
testhatárotok legátol.
Tovább...

Tovább...

Egy gondolat

Éreztem mellkasom megfeszül,
a szívem a helyéről kiugrik.
Ott álltam védtelenül,
ezt nem tudtam megúszni.

Fájt és bántott egy gondolat,
megfagyott az idő a térben.
Életem többé nem gondtalan,
azt hiszem én most először félek.

Vártam, hátha vége lesz,
de csak teltek s múltak az évek.
Soha meg nem értem ezt,
miért hasogat a szívem.
Tovább...

Tovább...