Verseskonyv-versek

Kategória: Elmúlt szerelem

Elmúlt szerelem versek. Kihűlt szerelem versek. Amatőr és klasszikus művek – elmúlt szerelem versek.

A kis hídon állok

A kis hídon állok, most a némaság ölel, pedig nyáron itt oly sok csókot adtál, ősz van, rozsdaszínűek lettek a levelek, nézem a felleget, ma a nap sem kelt fel. Sétám során, itt mindig sokáig állok, a csodás tarka – barka színek intenek, a remény megdobogtatja árva szívemet, egy új szerelemről, szeretetről álmodok. Gyorsan elmúlt...

Tovább...
 
   
 
   

Két világ között

Elveszett már minden érzelmem mióta nem vagy áldott árnyékom komoly játékunk kihűlt örökre bűvös titkunkat őrizzük ketten. Elhagytuk egymást bocsánattal két színben forog ma már világunk bujkáló ösvényeken kóborolunk , míg lágy mosoly topog szánkon. S az időnek homályos tükrében megmutattad szemrehányásod...

Tovább...
 
   

Használt ruha eladó!

Fehér lóval várod a szerelmet, Kérők közül a szőke herceget, De nem jön, mert koszos a lepedőd, Mossa ki a legelső szeretőd! Én a szennyest nem mosom utánad. Nincs is olyan lány, ki makulátlan, Nem is hiszek már a Mikulásban, Hiába is veszel mosógépet, Az ágyneműt hiába cseréled, Nem leszel már a szememben tiszta. Neked szívből...

Tovább...
 
   

Csodára várva…

Kaland csupán ? Mint annyi más ! Kedves mint az ősz – rövid és furcsa ragyogás. Én fűzök több reményt ? S mit jelent neked ! Csak nekem kell kacagás ha rám néz cinikus szemed, csak én várom, hogy szólj, hogy két kezeddel átkarolj. Csak én érzem, hogy kell a szó, hogy szólni jó ?! -” Örökké nem tarthat semmi” mindennek...

Tovább...
 
   

Vergődöm

Sorsom immár zsákutcába tévedt. Nincs már múltam, nincsen még jövőm. Fakult percek, fásult napok jönnek, s leélni már nincs elég erőm. Nem tudok már élni, miként eddig, kínoznak a hazug szavak. Jövőt lépnék, messze hagynám múltam, ám szavaid visszatartanak. Vergődöm, mint bőrét vedlő lárva, melynek testén ott van...

Tovább...

Neked, mindég mindenhova !

Nem haragszom, csak bánt nagyon.
Tégy amit akarsz, már – hagyom.
S hogy ilyen vagyok
az emberségem az oka.
S hogy én szenvedek –
Te és más se törődött soha.
Az idegeimet pedig hagyd,
gondolj csak másra,
az idődet ne pazarold hiába.
Végül is nem történt semmi…
csak valahol bent elpattant egy húr,
a gitáron kicseréled,
Tovább...

Tovább...