Verseskonyv-versek

Kategória: Ars poetica



Varrótű és cérna

Nem mondtam még el…
Nem mondtam még el
Senkinek sem,
Azt, hogy én időnként írok.
Hogy néha álmosan fent maradok
Hosszú éjszakán.
Nem mondtam még el.
Tudom, sokan,
Csak kinevetnének érte,
Ők ezt nem érthetik meg, hogy ebbe,
Mi a boldogság.
Nem mondtam még el,
Azt, hogy a vers
Számomra egy tű s egy cérna,
Amivel saját s mások foltjait Tovább...

A tegnap küszöbén

Egy szó, amely megtöri a csendet,
Pár dal, ami úgy kell, mint a só,
Egy kéz, ami akkor kap el éppen,
Amikor már csak zuhanni volna jó.
***
Egy éj, mely színes áradatba fordult,
Hajnal előtt előhívatnám,
Egy lap, mi a radírtól letisztult,
Mint az a hely, ahol oly rég jártam már.
***
Egy vers, amit feledésből írtam,
Egyszer talán valakit Tovább...

Tollal a kézben…

 
Tollal a kézben…
***
Tollal a kézben, nagy kötelességed lészen,
Írnod kell a rosszról, gyönyörűen s szépen,
Írnod kell akkor is bőszen, hittel és merészen,
Ha üldözik az eszmét és téged is egészen
a sírodig űzve, állnod kell az ütést keményen,
amit a sors rád mért, mert másoknak szívében,
megőriz a szeretet, Tovább...

Bíborvörös hóvihar!

Az erdőben…
Susogva hullottak falevelek,
Az erdők megadóan vedlettek,
Megadóan csak tűrték gondjukat,
Hullatták bíborvörös lombjukat.
A szomorú zizegés, minden más neszt elfojtott,
Egészen betöltötte erdőt, szinte visszhangzott.
Amikor a szél felkerekedett, beszórta az utakat,
Meg az fák között beterítette, beljebb Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 16 látogató.

Kövess minket