Verseskonyv-versek

Kategória: Tanka

Tanka – versek. (A vaka ősi japán versforma, amely az udvari arisztokrácia körében fejlődött ki a 6. századtól kezdve, s amely a 8. század végétől egyre gyakrabban a tanka (’rövid vers’) megjelölést is kaphatta.)

A szeretet mámora…

A karácsony estéről… Kutyaugatás… Száncsengő is hallatszik… Szentesti séta. Hová tűnt a szeretet, Egész évben hol lehet? * Kékből, súlyos felhőkkel, feketére vált fönt az ég-tető. Nézem, csak nem egy jó karácsonyi hóvihart készít elő? Jó lenne egy kis hógolyózás, és nem meleg tavaszelő. Hull Apró Százezer...

Tovább...
 
   
 
   

Vöröske pórul járt…

Az életképet, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… A róka, kenyeret Keres… egy nyúlnak képében! Mezőn is kóricált. Apró szemű hó szálldogált, Ifjúpár mezőn álldogált. * Láp régen befagyott, Ott csúszkál, a hideg jégen. Már hangosan korog. A gondolatuk azon járt, Találni jó szórakozást. * A mezei nyúl is Ott van már,...

Tovább...
 
   

A téli szél cifra ritmikája…

A téli hideg szélről, eredeti Baso féle stílusú tankában irt a szerzőpáros… Ágak, csak nyögnek, Hideg szél hajlítgatja. Utolsó levél… Fázik faágon csüngve, Égfénytől messze szökve. * Erdőben egy fa Kis görbe! Szél zilálja… Búsulva fázik… Reszket a bokor szélben, Kemény, jéghideg télben. * A vaduló...

Tovább...
 
   

Terített asztal…

Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros… Alkonyodik és Bátrabbá lesz a sötét. Éjjel, oly’ fagyos. Napok óta nem eszek, Számba csak vizet veszek. * Róka oson a Neki oly’ magas hóban. Orra izgatott! Lakodalomba megyek, Hogy jót és nagyot egyek. * A környéket még Vékony köd is takarja. Az éhség, nagy-úr!...

Tovább...
 
   

Búcsú a jó időtől…

Avagy végét járja az ősz… versben és HIAQ –ban elmélkedett a szerzőpáros. Ami várható, azt jobb ha, előszoba vakablakában nézem, Ködbe elbújva, nem látom a zenitet, dolgomat, így hogy végzem? Jobb nem látni mi jő, Ködös az idő s életem. Szemeimen hályog. * Borongós volt az október, már az sem volt ínyemre, Csontomban éreztem…...

Tovább...

Ködös tájkép

A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában… Ősz, már ököllel kopog az ablakon, Lefolyó vizet csinál a falakon. Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden, Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen. * Köd-hajnal dereng, Fázós hideg, dermesztő. Szomorkás szürke. Metsző lég, hajnal hasad, Szürke tájra...

Tovább...